Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árulkodó kék Folt

2008.07.01

A nap lassan felkelt és elárasztotta fénnyel a rejtett levél kicsi faluját.

Lassan ébredezett a falu, ám konoha első számú hiperaktív ninjája már rég a harctéren edzett teljesen kimelegedett a sok püfölés és a famászás közben próbálgatta a csakráját mindenen, ami élt és mozgott és azokon, ami nem.

Nehezére esett leállni egy pillanatra is. Tele volt energiával, és muszáj volt mindent kiadni magából..

Egészen estig megállás nélkül csak mozgott és edzett.. Végül kifulladtan esett a földre.

Szüksége volt valamire, ami visszaadott neki egy kis energiát..

Végignézett magán.. fürdés.. ez volt ez első számú gondolata, felkecmergett és elindult az erdő irányába

emlékezett ott egy vízesésre.

Már messziről érezte a jellegzetes víz illatot, és lassan a párás köd is rátelepedett

Odaért a vízhez és megkönnyebbülten vette le a kabátját, majd a póló a cipő és a többi ruhája következett.

Csak a gatyája maradt ^^

Még a fejpántját is gondosan összehajtva letette, ami nem vallott rá. Nagy élvezettel vetette bele magát a hűsítő vízbe, és egy hatalmas sóhaj szakadt fel belőle.. Végre kezdte érezni, hogy lassan visszatért az energiája. Nagy levegőt vett és alábukott, hogy úszkáljon kicsit.. Ahogy a hideg ellepte a testét, úgy kezdett visszatérni belé az energia.

Addig maradt odalent, amíg csak bírt, ám amikor elfogyott az összes levegője, s hatalmas prüszkölés kíséretében felbukkant a felszínen.

Megrázta magát, mint egy kutya mindenfelé vizet fröcskölve. Felfeküdt a felszínre és lehunyt szemmel hagyta, hogy a sodrás ringassa. Fölpillantott és bámulta egy kicsit a csillagokkal telehintett eget. Telihold volt. Fülledt, meleg teliholdas este. Nyugodt és virágillattal fűszerezett, ám a nyugalmat fölverte a vízesés hangja, s azon túl egy vízi zene. Oldalra sandított, s különös dologra figyelt föl. A víz önmagából kikelve tekergőzött, nyúlott és fröccsent. Létrehozott egy ködös fátylat, amin lassan átszűrődött valami mozgás. Felnézett és lassan kivett egy ismerős alakot vízesés párafátylán keresztül.

Már látta ezt az alakot és ezt a mozdulatot egyszer évekkel ezelőtt.. Akkor azt hitte, hogy csak álmodta a dolgot, és egy egész napi edzés után most sem tudott jobbra gondolni.

Hallucinál. Ez tuti.

*Amúgy sem olyan, mint régen.. Akkor egy karcsú álomlényt vélt látni. Ez a sziluett magasabb termetesebb és hát khm.. mellben erősebb volt.. Próbált rájönni ébren van e vagy csak megint a z elméje játszik vele.. füléig merült a hideg vízben, csak az orra és a szemei látszottak ki. Próbált minél észrevétlenebb lenni és sugárzó szemmel bámulta az ide-oda forgó és táncikáló alakot. Mesésen szép látványt nyújtott, ahogy a fodrozódó tükör felszínen kecsesen ringott az álomkép. Naruto kicsit lentebb merült és belebugyborékolt az orrával.

* Vajon hogy lehetne rájönni, mivel állok szemben? – Töprengett, majd földerült arccal kievickélt a kis sziklához ahova a ruháit tette. Elvette a fejkendőjét és felkötötte a fejére, majd lehúzta a szemeire, hogy ne lásson semmit..

Majd lassan elindult abba az irányba ahol az alakot sejtette és hallotta gyöngyöző susogó vízcseppeket táncolni. Letakart szemmel az elméje vetített neki képet a szemhéja belsejére..

Látta maga előtt a ködfelhőt és a mögötte ringó alakot is. Érezte, hogy az alakot csakra veszi körül.. Elméjét ez a gondolat kitisztította. Csakra? Akkor emberi lény. *Nem pedig tünemény. Lehetséges lenne, hogy van a faluban ilyen valaki, aki a vízen képes járni, mi több táncolni, míg ő maga csak lézeng a vállig érő sekélyesben.? Elmosolyodott buta gondolatára. Hisz ő is tud a vízen járni. Eszébe jutott, amikor először próbálta a technikát, teljesen elázott. Ez a valaki viszont nagyon profin, mégis szinte gyermekien játszott a vízzel.

- Öhm.. khm. – köszörülte meg a torkát, majd egy elfojtott halk sikolyt hallott maga előtt nem sokkal, és csobbanást. Arcára víz fröccsent. Segítőkészen lépett előrébb és nyúlt volna az alak után, de csak vakon tapogatózott, így megállt félmozdulatnál..

- Anoo.. üm.. nem történt bajod? – Kérdezte aggodalmasan, hangja kicsit rekedtre sikeredett, így ismét köhintett párat.

- Nem akartalak megijeszteni, de elképesztő, amit a vízzel teszel. Muszáj volt néznem.. – hírtelen rájött, hogy miként hangzott kívülről, amit mondott s mentegetőzően tartotta föl a kezeit. – Öhm, nem úgy értettem, nem kukkoltalak vagy ilyesmi, nem vagyok perverz.. csak ööö.. üm.. - a fejére bökött. – Nézd még a szemem is eltakartam, úgy jöttem ide. Tudnom kellett, hogy álmodtalak-e, amikor pár éve egy messzi erdei forrásnál láttalak.. Tudom, hogy te voltál.. Nem lehetett más. – Áradozását semmi nemű válasz nem kísérte.. – Halló..? - A szőke fiú tétovázva ráncolta a homlokát, majd lehangoltan lassan a kendőjéért nyúlt. Nyilvánvaló volt számára, hogy a táncos elmenekült előle.

Ekkor a kezét egy hideg érintés állította meg. A fiú döbbenten húzódott hátrébb, ám az érintés követte, és elmozdult a kézfejéről. Ujjhegyek simítottak az alkarjáig, elkanyarodtak a könyökétől a válláig, és megpihentek a nyakán. Meglepődésében még a száját is nyitva felejtette, s füleiben vad visszhangot vert minden egyes szívdobbanása. A távolban, mintha csak egy hangfüggönyön áthallaná, ott volt a vízesés és a természet hangja. Egy másik kéz az arcára telepedett és lágyan közelebb vonta magához..

Száját egyszerre hidegség és forróság járta át, amikor megérezte, hogy az ismeretlen csókot lehel rá. Bőre lúdbőrössé változott, és teste azonnal válaszolt a bizsergő ingerre. Teljesen ismeretlen érzések zúdultak rá, és egyetlen pillanat alatt átvették a fölötte az irányítást. Jobb keze, amit a kendőjén felejtett, elindult a lány felé, és a ballal ugyanazt a parancsot követve szorosan magához húzta a keze ügyébe kerülő hideg testet.

Halk nyögést hallatott a test tulajdonosa, és meglepetten vette tudomásul, hogy az általa lehelt finom csók túlnőtte önmagát. A fiú szoros öleléssel vonta magához őt, és szenvedélyesen válaszolt a kezdeményezésre. Bár sosem ért rá olyan dolgokra, mint egy kapcsolat mégis hagyta, hogy a benne felébredő érzés vezesse minden mozdulatát. Sokáig, nagyon sokáig harapdálta, kóstolgatta, és nyelvével ízlelgette az ismeretlen ajkakat. Már betéve ismerte minden apró részét, és fájni kezdett a szája a hosszú játszadozástól. Kezei a lány arcát fogták, végigsimítottak az orcáján, a tarkóján beletúrt a hajába, végigfutott a vállain, a hátán, s közelebb hajolva a mellkasán két puha mellet érzett, amitől teljesen átforrósodott, s gondolataira ugyanolyan köd ereszkedett, mint a vízesést körülvevő pára. Egyik kezével a lány hátán siklott végig a mohó csók közben, míg a másikkal a derekát ölelte magához. Szája többre vágyott, mint egy ajak. Lassan, levegőért kapkodva, zihálva félresiklott, lecsókolt minden vízcseppet a lány orcájáról, átaraszolt a nyakára, ahol ismét elidőzött.. harapdálta, szívogatta, sóhajtozott a fülébe, s fokozta az éhségét a partnere halk nyöszörgése, sóhajtozása, és a kezei között meg-megremegő teste.. Érezte, ahogy a lány feje félrehanyatlik, utat engedve a kutató ajkaknak. S ezt nem kellett kétszer mutatni, az engedélytől megrészegülve átbarangolt minden zugot, amit csak bírt, a fülharapdálástól a nyaktő legaljáig..

Ezt az utat végig csókolta, nyalta, harapta, és szívta, hullámzó vágyától függően.

Ekkor érezte, hogy társa az eddigi csekély tartózkodását is elveszítette, és lassan válaszol a becézgetésre. A lány érezhetően lábujjhegyre állt, hogy odahajolhasson Naruto nyakához és végighúzta rajta a nyelvét. A szőke fiú megborzongott és lazított az ölelésen épp, csak míg a kezét finoman végigvezette a lány oldala mentén, majd rá a hasára, és föl, a mellén keresztül a nyakáig, majd lassan vissza és újra.
Mellkasára apró csókokat kapott, majd érezte, ahogy a test és a dús keblek ismét nekisimulnak. Teljesen megszűntek a maradék gondolatai is ettől a mozdulattól. Hátát, nyakát, és tarkóját idegborzolóan gyengéd cirógatás és karmolászás árasztotta el. Tudata eddig is közölte vele, de kezeivel megbizonyosodott róla, hogy a lány valóban teljesen meztelen. Mohó mozdulatokkal simogatta a hátát, a derekát, a fenekét s ösztönös mozdulattal a lány csípőjét a sajátjához szorította. Ezzel a mozdulattal tudtára adta, mekkora szenvedélyt lobbantott fel benne az eddigi játszadozás. A lány sóhajtva karolta át az ő nyakát s beletúrt a nedves szőke hajba, hogy kezeivel újra a szájára tapassza a vágyott ajkakat. Játszottak egymás szájával, s nyelveik pajkosan össze-összeértek, majd egymást kergették felváltva. Naruto nem észlelve semmilyen ellenállást, kezeivel elkalandozott a víz alá, és gyengéden végig simított a lány hátán, oldalán, át a melleken, a hason, majd tétovázva lentebb és lentebb araszolt. Elérte a lány combjait, s óvatosan simított a combok közé. 

- Ah.. - Halk sikkantással elváltak az ajkaik, s a lány eltaszította őt magától. Naruto csak állt lihegve, zihálva és semmit nem értett. Fűtötte egy teljesen új érzés, és tombolt a belsejében, szétfeszítve őt belülről, és az eddig benne szunnyadó férfi vonyított a folytatásért. Fülében dörömbölt a saját, s a tőle nem rég elszakadt lány vad szívverése. Értetlenül kapott a fejkendője után és lerántotta a szemeiről, de már csak egy csobbanást látott, s úgy érezte az arcára hulló vízcseppek, azonnal elpárolognak a forró bőrén. Az eddigi sötétség után szemei hunyorogva, de gyorsan hozzászoktak az éjjeli látásviszonyhoz. Ahhoz viszont már késő volt, hogy lássa az izgalma tárgyát. Valahol sokkal messzebb, egy távoli ágreccsenést hallott. *Nagyon fürge, viszont a falu felé tart. – Gondolta.

Csalódottan engedte le a kezét, s a fejkendőjét kezdte bámulni. Fejében visszhangot vertek a sóhajok és az elcsattanó éhes csókok.

Maga se tudta meddig álldogált ott, de egy irdatlan tüsszentésre tért magához. A saját tüsszentésére.

Ezzel összeszedte a gondolatait annyira, hogy kikecmeregjen a vízből, és a ruháit összeszedve lassan elinduljon hazafelé.

Léptei alatt gallyak törtek és levelek zizzentek a teliholdas éjszakában, s lágy szellő próbálta nyugtatni izzó bőrét.

- Ki lehetett az a lány? - Suttogta réveteg tekintettel a holdnak. Arcát egy kósza huzat cirógatta meg, s ő lehunyt szemmel hagyta. Még bizsergett a szája a vad csókoktól. Csak ez az egy dolog emlékeztette arra, hogy a dolgot nem álmodta. Gyerekkora óta Sakura után epedt, aztán sokkal fontosabb lett az edzések sorozata, és a cél, hogy megtalálja Sasukét. Még sosem gondolt arra, hogy valami hiányzik az életéből, de most gondolkodóba esett, hogy hol volt eddig ez a szenvedély, ami a mai éjjelen felszínre tört belőle.?

Egyáltalán, hogy tudott eddig meglenni nélküle? Minek hívják ezt? Mi szorongatja ennyire a gyomrát? És mikor fog végre elmúlni?

Fiatalon ugyan sok verést kapott, mert a könyvesnél Hentai és Ecchi magazinokat lapozott titokban. De ez hozzátartozott a gyerekcsínyekhez és a tanulásához. Másként honnan tanulta volna meg, hogy milyen legyen a sexy no jutsuja? De ez a mostani élmény.. Kezét a hasára tette.. Erős görcsöt érzett benne. De nem azt a fajtát, amikor romlott ételt evett. Ez egy teljesen új és másféle görcs volt. Édes-kínos fájdalom.

Lassan a Falu kapujához ért ahol réveteg tekintettel sétált át a boltív alatt..

- Hé!  - Hallotta bal felől a kiáltást. Üresen a hang irányába bámult, s a kapuőrzőket vette észre.

- Hm? – Ez a nyögés felért egy válasszal.

- Ugye nem akarsz így végigmenni az utcán? – Mutatott a még mindig alsónadrágban virító fiúra. Naruto észbe kapva kereste a ruháit, körbefordult merre lehetnek. Meg is találta. Csak a szemét szúrta ki, hogy a karjára terítette, amikor kievickélt a vízből.

Magára kanyarintotta a ruhadarabokat és álmatagon bólintott az őröknek. Azok valamiért furcsa tekintettel követték az útját.

Hosszú volt a nap, rengeteget edzett ráadásul az a cserbenhagyás, rendkívül nyomasztották, de próbált nem gondolni semmire.

Ez könnyen ment, tekintve, hogy mire hazaért hullafáradt volt. Annyi ereje maradt, hogy az ágyához vonszolja magát és lerogyjon rá.

Úgy ahogy volt azonnal mély álomba merült.


A lehunyt szemhéján át is érezte a nap cirógatását az arcán, de semmi ereje nem volt megmozdulni. Fölkelni meg pláne nem. Olyan kellemeset álmodott. Még mosolygott is álmában. Túl kegyetlen és erőszakos ez a napfény.. vélte magában. Nem akart fölkelni. *Pukkadj meg nap. – Gondolta, miközben a párnája alá fúrta a fejét.

Álmára gondolt és újra érezte magán a lágy kezeket, a puha ajkat, és a mindenében bizsergő, vérforraló vágyat, álmában forgott, vonaglott az ágyán és szabadulni akart az édes – kínos érzésektől.

Teste megfeszült, majd elernyedt.

A természet elvégezte a dolgát. A szőke fiú erre az érzésre nem tudott nem figyelni. Melegség öntötte el az ágyékát. Fölült és teljesen elpirosodva lerántotta magáról a takaróját.

Elképedve nézett elázott nadrágjára. Volt már hogy így ébredt, de sosem kapcsolódott e kellemetlen ébredéséhez ilyen vérforraló álomkép

- Ooh nee.. - Kénytelen volt kikecmeregni az ágyból és lehúzni az ágyneműjét. Átkullogott a fürdőszobába, és nekilátott levetkőzni.

- Te jó ég!! – Kiáltott föl meglepetten. A fölsője nem akart lejönni, s csak ekkor vette észre, hogy a kabát fölé húzta a pólóját, és ráadásul a nadrágja is kifordítva volt rajta. Emlékeibe befurakodott a furcsán bámuló kapuőrök arca. Most már tudta minek szólt a megnyilvánulás. Ruháitól és beleélvezett nadrágjától megválva állt be a zuhany alá, és jóleső forró vizet engedett a testére és arcára, amitől a még feszült izmai elkezdtek elernyedni.

Ellazult sóhajt majd egy nagy ásítást engedett ki magából. Bűntudata volt, amiért ezt tette egy teljesen idegen lánnyal, aki ráadásul valószínű, hogy a faluból való. Mert hát a falu felé menekült el.

De amikor a lány válaszára, és csókjaira gondolt, érezte, hogy semmi olyat nem tett, amit nem akartak mind a ketten. Meglepődötten tért vissza az előző gondolatához.. A faluban kell lennie? Beleborzongott a tudatba, hogy ismerheti a lányt. Gondolatába előbb Sakura kéjtől sóhajtozó arca, majd sok-sok ismerős lány hasonló kifejezésű arca tolakodott be. Ettől ismét vad száguldásba kezdett a vére, s magára lepillantva újra érezte, hogy a vágya felébredt. Mérges nyögéssel, határozottan elzárta a melegvizet és mindkét tenyerét a csempének támasztva, lehajtott fejjel tűrte, ahogy a hidegvíz végignyaldossa a testét, és elmossa merevedését, bűnös gondolatait pedig magával húzza a lefolyóba. Percek elteltével az arcára is folyatott kevés hideget, majd elzárta és derekára kötött törölközővel kilépett a fürdőből. Egy másik törölközővel a haját borzolgatta és végig lépdelt a szobáján. Hirtelen fuvallatot érzett az ablak irányából.

- Jó reggelt Kakashi sensei! – mondta oda sem figyelve, teljesen hétköznapian. Mintha csak mindennapos dolog lenne, hogy az egykori tanítója az ablakon keresztül közlekedik egy diákjához a kora reggeli órákban.

- Yo! – hangzott a válasz. – Nahát Naruto, ennyire nyilvánvaló, hogy én vagyok az?. – A fiú szűkre húzta kék szemeit, és leállt a haja dörzsölésével. – Mivel mindenki más az ajtót használja.. - Mutatott az ajtó irányába, mintha csak be akarná mutatni a Szürkehajú ninjának az ajtó nevezetű közlekedő eszközt - .. Kizárásos alapon csak te lehetsz az Sensei. – Kakashi elgondolkozott, megvakarta az arcát, végül a lényegre tért. – küldetés van kilátásban. - A fiú fölkapta a fejét, és végre széles vigyor terült el a rókaképén.

- Na végre! Igen! Igen! Igen! - Karjait az ég felé emelte, és nagyot kurjantott. Örömködését csak Kakashi köhintése szakította meg.

- khm! Tsunade-sama már vár vád, hogy kiossza a feladatodat. – Öltözz és menjünk, különben nem marad semmi érdekes küldetés. – A szőkeség még járt pár örömtáncot a ruhásszekrény és a szobája túlsó vége között miközben előszedte a kedvelt narancsszínű melegítőjét.

- Még mindig azt vennéd föl? – Érdeklődte elgondolkozva a sensei, egy már ezerszer látott képtől a falon. Naruto fölkapta a fejét.

- Hm? – Tekintete a szekrénye másik felében összehajtogatott ninja egyenruhákon akadt meg. Tudta, hogy a letett vizsgák után jogosan hordhatná azokat a ruhákat, de mindig megesett a szíve a narancsszínű kedvenc ruháján.

- Miért ne? – Sóhajtotta, s magára kapta a fekete pulcsit, zöld mellényt, és a többi ruhadarabot és felszerelést.

Fejkendője után nyúlt, de nem találta. Az örömtől egyetlen csíkká húzódott szeme kinyílt és rémült keresésbe fogott.. A szürke hajú egykori mestere érdeklődően figyelte a jelentet, ahogy a Probléma Naruto módon oldódik meg. Egy pukkanás, füstfelhő és több tucat Naruto lökdöste egymást, átkutatva a kicsiny szobát a fejkendő után. Tolongtak, és zsibongtak, és nyüzsögtek, míg az egyik diadalmasan felkiáltott.

- Megvaan! – Mintegy vezényszóra, az összes többi eltűnt, s már csak az igazi állt az ágy mellett a kendővel a kezei között. – A párnám alatt volt. – Rikkantotta nevetve, majd gondosan felkötötte a homlokára, s pózolt néhány kört a szekrényajtóra rakott tükör előtt. Újabb köhintés és egy kopogás egyszerre vetett véget az akciónak. Az ajtó kinyílt és Sakura lépett be rajta.

- Nahát, Sakura-chaaan! – Kurjantott vidáman, és bentebb tessékelte a lányt. Sakura és Kakashi tekintete összevillant.

- Már tudja? – A lány kérdésére Kakashi bólintott. – Nahát sensei, én szerettem volna elmondani neki.^_^  

- Épp indulni készültünk.

- Nahát Naruto, milyen ritkán látni téged eben az egyenruhában. – Mosolygott Sakura, s közelebb lépett, hogy megigazítsa rajta a mellényt, a fején a kendőt, és még egy tincset is gondosan lenyalt a feje tetején. A fiú mindezt visszafojtott lélegzettel tűrte. Már nem érezte azt a zsákbamacska ficánkolást a gyomrában, mint minden alkalommal, ha Sakura hozzá beszélt. Felvillant előtte egy tegnapi érzés, s akaratlanul is eszébe jutott Sakura lehet-e, az éjjeli ismeretlen. A lány összevont szemöldökkel meredt rá. Előhalászott egy zsebkendőt, megnyalta és Naruto nyakát kezdte vele dörzsölgetni.

- Mondd csak, mit csináltál? – Nem is jön le..

- Hee? – Naruto kérdő tekintettel fordult a tükör felé és jobba szemügyre vette a nyakát, ahol egy kunai hegynyi centis folt kékülgetett, és ellenállt minden dörzsölésének. Hirtelen bevillant neki egy szorosan a nyakára tapadó mohó száj, és erre a gondolatra azonnal fülig pirult.

- Ehh. – Lemondóan adta fel az eltüntetését, és hátat fordított a tükörnek. Még épp elkapta, amikor a volt sensei-je és Sakura szeme összevillant és szájuk egyszerre húzódott széles vigyorra.”Vagyis Kakashi szája állását csak abból vette észre, hogy a szemei egyre elkeskenyednek.”

- Mi vaan, dattebayo? – Sakura odasétált hozzá és egész közel hajolt az arcához.

- Mondd csak, honnan van az a folt? – Kérdezte leplezetlenül játékos hangon.

- Ühm.. Siessünk, ne várassuk meg az öreg hölgyet.. – Dünnyögte az orra alatt, és az ajtóhoz lépett. – Am.. Sakura-chan? – Visszafordulni nem mert, ezért már az ajtón kívül tette fel a kérdését, ami a fejébe ötlött.

- Hm? – A lány visszapillantott a lépcsőfordulóból a kérdezőre.

- Te.. Öh.. voltál tegnap este valahol? – A lány lenyelte zavarát és pironkodva nagyot szusszant.

- Micsodakérdés ez.? – Még egy ideges szusszantás. Naruto várakozóan nézte az előtte haladó lányt, s nem értette a zavart levegővételt. Ha csak, ..

Kakashi a kérdést hallva diszkréten más irányba nézve sétált mellettük. Megkockáztatta, hogy nem akar ilyesmibe folyni és elővette a kedvenc könyvének rongyosra olvasott utolsó kiadását.

- Ehhe, ehhe! – Sakura a válla fölött hátranézve köhintett kettőt. Kakashi fölnézett, és lemondó sóhajjal visszacsúsztatta a könyvet a zsebébe. – Ami azt illeti tegnap programom volt. 

Naruto nem reménykedett benne, hogy Sakura azonos lenne az éjjeli partnerével, hisz világosan látta a különbséget. Sakura bár jelentősen megerősödött a Hokage kezei alatt, mégsem volt azaz alkat, mint az a másik lány. Sakura alakja lágy, nőiesen nyúlánk és izmos volt. A haja pedig.. a haja rövid volt. Márpedig a zuhatag mellett egy hosszú haj omlott végig az idegen vállain.

Ismét nagyot sóhajtott.

 

 

Pár percen belül már a főépület felé igyekeztek. Naruto lopva megnézett minden szembejövő lányt, s próbálta kitalálni vajon melyikre illik rá a homályos személyleírás. Minden alakban talált valamit, ami nem volt ismerős számára. Abban az egyben világosan biztos volt, hogy egy telt keblű, hosszú hajú lányt kell keresnie. Erre a gondolatra megint érezte, hogy elönti a forróság az arcát. Megrázta a fejét, hogy elűzze a gondolatokat, de visszatolakodott a tudatába a tömör lényeg.

- .. iatt kell menni. Ezért nem egy emberes munka lesz ez. – Naruto a mondat végére nyerte vissza csak a teljes kontrollt a hallása felett.

- He? – Sakura és Kakashi ránéztek.

- Jól vagy? – Ráncolta a homlokát Sakura. - Azt hittem ennél kicsit lelkesebb leszel.

- Igen, igen, a feladat. – Motyogta maga elé a fiú, majd színlelt vigyorra húzta a száját. .- Minden rendben van. ^_^

Naruto bekopogott a Hokage irodájának az ajtaján, majd az invitálásnak eleget tett, és belépett. Sakura és Kakashi kint maradtak.

- Naruto, késtél. – Vágta oda szemrebbenés nélkül, a papírjaiból föl sem nézve a nő.

- aham .. - Még ki se mondhatta miért késett, máris félbeszakították.

- Tudom, hogy Kakashi tanítványa vagy, de értékelném, hogy ha nem válnál olyan notórius késővé, mint ő. – Mondta, miközben letette a kezében tartott papírokat az asztal egy távolabbi sarkára, se az előtte heverő kupacból egy újabb adagot vett el. Fölnézett. Naruto nagyot nyelt. Ahogy a Hokage letette a papírokat, akaratlanul is odatévedt a tekintete a nő ruhájának bevágásába. Azonnal kitartóan másfelé kezdett nézni, s remélte, hogy nem vette észre a pillantását. Görcsösen próbálta elterelni a figyelmét, és erősen szuggerálni kezdte az asztal lábánál heverésző kismalacot. Gondolatai mégis elefántcsordaként trappoltak bele az erőlködésébe, és magukkal hozták a Hokage képzeletbeli meztelen képét. Összeszorított fogakkal, és ökölbeszorult kezekkel erőlködött elűzni a szemérmetlen gondolatait.

- Naruto valami baj van? Azt hittem jobban fogsz örülni, hogy annyi szünet után végre dolgozhatsz. – A nő fölállt és közelebb sétált Narutohoz. Kézfejét a fiú homlokához érintette, majd összevonta a szemöldökét. – Nem látok problémát, hogy elfogadd a küldetést. Hát te?

- Aa.. - Nyögte miközben észrevétlenül hátrálni próbált. Belegondolni sem akart abba, hogy Tsunade, a vén hölgy lett volna ott a víznél akkor. Szemeit gyanakvóan méregetve meresztette az asztalon kotorászó nőre, aki fölmarkolt egy tekercset, és immár vidáman, a helyére ülve lepecsételte, majd felé nyújtotta.

- Viheted. – mosolyában volt valami hamis, és gyanakvást keltő. Naruto félve húzta el a száját. Elvette a tekercset és belekukkantott. Szemei elkerekedtek.

- Micsodaaaaa?  Ez ugye nem komoly? Azt hittem ennyi idő után végre kapok egy rendes küldetést. Annyit bizonyítottam már. Tudod, hogy képes vagyok rá..

- Nem tűrök vitát! – Csattant föl az öreg hölgy, miközben kezeit az álla alá helyezte és rátámaszkodott. – különben is már elfogadtad, ott van a kezedben. Nincs visszaút.

- Nem vagy valami fair játékos, vénség. – Grimaszolt rá az ajtóból. – Fogadni mernék, hogy megint egész éjjel ittál valahol. – Tsunade egy pillanatra lehunyta a szemeit, majd önelégülten fölnézett.

- Úgy valahogy, de ezzel nem kell elszámolnom neked. – Naruto gyomra bukfencet vágott örömében. Ha a vénség egész éjjel ivott, akkor nem ő volt kint a falun kívül.

- Minden Jutsu-ra mondom.. huuuhhh. – Felsóhajtott és kinyitotta az ajtót.

- Naruto?

- Hm? – Tsunade ismét önelégülten nézett rá.

– Jól látom, hogy a nyakad ki van szívva?

- Hee? – Naruto arca megnyúlt, a nyakához kapta a kezét, majd szemöldökeit összevonva, bosszúsan kilépett az ajtón, amit nem felejtett el becsapni maga mögött. Hirtelen felindulásából visszadugta a fejét és bekiabált rajta. – Ezzel nem kell elszámolnom neked Öreg hölgy.!

Kakashi, és Sakura értetlenül bámultak rá. Tudni akarták mi lett az eredmény.

- Ti tudtátok, hogy ezt akarja rám bízni ugye? –Mindkét kérdezett „ártatlanul” hunyorogva emelte a magasba a kezeit. – Hetekig nem kapok semmit, az után meg ilyen megalázó dolgot kell csinálnom.

- öhöm… dolgunk van odabent.

Naruto bosszúsan nézte, ahogy a többiek bemennek a Hokage irodájába, és pár perc múlva kevésbé jó kedélyűen jöttek ki onnan. Kilépve nagy sóhaj hagyta el a szájukat.

- Mindig olyan pancser… miért pont most?

- Miről van szó? – Fülelt oda a szőkeség, ám az ajtóban örömtől sugárzó arccal megjelent Tsunade is.

- Gyerekek, gyertek legközelebb is. Imádok veletek fogadni. – majd meglegyezte magát pár papírpénzzel és elsietett. Feltehetőleg elinni vagy elkockázni a frissen szerzett nyereményét.

- Fogadni ?!! Rám? Ezért jöttetek el hozzám mindketten? – A fiú, könnyező szemekkel, csalódottan nézett hol Sakurára, hol Kakashira. – Árulók vagytok. ! – Sarkon fordulva ott hagyta őket a folyosón, s csak annyit hallott maga után, hogy Sakura még szól valamit.

- Csak azt mondtuk, nincs az a pénz, amivel rá tud venni erre a melóra. ^_^ 

- Khehh! – Köhögte vissza nekik szájbiggyesztve, s eltrappolt a következő küldetése színhelyére.

 


Az ajtó erőteljesen kivágódott.

Naruto szélvészként hussant be a lakásába, s nyomában ruhadarabokat hagyott a fürdőszobához vezető úton. Sebesen állt a zuhany alá és idegesen kezdte a rózsaszín haját dörzsölgetni. Egyre bosszúsabban, egyre vadabbul mosta, és dörzsölte. Végül elzárta a csapot és kiugrott, hogy a tükörben megnézze az eredményt.

- Wáááááááááááááááááááááááááááááá… – Kiáltásától megremegett az egész háztömb. Visszaugrott a víz alá és újra elkezdte mosni a haját. Kis időn belül az előbbi zuhany – üvöltés - és tükör jelenet háromszor ismétlődött meg, teljesen eredménytelenül.

- Hogy tehetted ezt te kis… - Kezeit ökölbe szorította, és dühösen csapott a falba. Keze nyomán betört a csempe. Vicsorgott pár percig a tükörbe végül feladta, és kivánszorgott a szobájába, hogy magára vegyen valamit. Alig kapta fel a fekete pólóját és a narancsszín gatyáját, máris kopogtak az ajtón.

Nagyon nem volt kedve ajtót nyitni.

Ebben az állapotban semmiképp.

- Naruto! Főnök nyisd ki! – A kopogás, dörömböléssé erősödött, és nem akart szűnni, így a fiú kénytelen volt kinyitni. Nem is tiltakozott amint meghallotta a hangját a kint állónak. Vörösen izzó szemekkel tépte föl az ajtót és rántotta be rajta a hívatlan vendéget.

- Teeee! Legszívesebben letépném a fejed. Megmondanád, hogy miért kellett ezt csinálnod? Megmondanád, hogy fogok most kilépni a házból? Nem gondolod, hogy így fogok küldetésre menni? Hogy…

- Nyugii főnök!

- Ko no ha ma ruuuuuuuuu! – Narutonál látszólag nagyon kevesen múlott, hogy ne szakadjon el a cérna, és nem tett jót az sem, hogy az előbb félbeszakították, és lenyugizták őt.

- Van rá ellenszer. – Villantotta rá foghíjas mosolyát, s ettől várt megnyugvást a felől, hogy ne legyen a feje letépve.

- Ez komoly? – Naruto dühe elpárologni látszott, s reménykedve eresztette föl a szemöldökét.

- Egy nap alatt összeáll a főzet.

- Egy nap? – Sikította a rózsaszín haj alól – Mit gondolsz, mit tegyek addig így? – Konohamaru vállat rántott.

- Kezdetnek elhívhatlak Ichirakuhoz. – A varázsszó bevált… Naruto élvetegen elmosolyodott.. A fiatal fiú elővett egy fejkendőt, fölkötötte Naruto fejére, és gondosan a rózsaszín tincseket is alásimította.

- Tadaam. Mehetünk is akár. – Az exszőkeség körbefordult és méregette a kendőt a fején.

- Nem ilyenje van a mesterednek? – A fiú elvigyorodott.

- Csak volt. Feltehetőleg ma egész nap ezt keresi. XD

- Veszélyes kölyök lett belőled. Értékelném, ha legközelebb nem engem szívatnál meg.

- Hai! – Szalütbe vágta magát és kilépett az ajtón. – Úgy lesz főnök, ígérem.

Azzal bezárták maguk mögött az ajtót.

- Am.. Főnök? .. Kiszívták a nyakad?

CSATT!

 

 

Esteledett. Konoha utcácskáin felgyulladtak a kis lámpák, és az éttermek ész szórakozóhelyek villogó neonjai.

Előbújtak az első csillagok az égen, és az utcákon már csak azok kószáltak, akik élményeket kerestek.

Ichirakunál már csak két ember iszogatott, amikor Narutoék odatelepedtek.

A lámpák világítottak, a konyhából gőz gomolygott elő, finom illatokat hozva magával. Az éhes ninjáknak nagyot kordult a gyomruk az ismerős illatokra.

- Ah, Kiba. Neji. Hello! – Intett nekik Naruto, és leült egy székkel jobbra tőlük. Kiba lábánál Akamaru szuszogott békésen. Mindkettejük arca kipirult volt, előttük szakés üveg és poharak hevertek, s nagy csendben ültek a semmibe révedő tekintettel.

- Hey, két RAMEN –t! – Rendelt Naruto, és félresandított az asztal szomszédaira. Kiba és Neji üveges tekintettel bámultak vissza rá, majd Kibából éktelen vihogás tört elő, amire Akamaru is fölkapta a fejét, s megmordult. Ám vészhelyzet hiányában a fejét visszahajtotta a mancsaira, s tovább szunyókált. Naruto szemei elkerekedtek, és maga elé kezdett bámulni. „Ne nézz rá, ne nézz rá” motyogta magában.

Fülébe erőszakosan hatolt be Kiba vihogása, s szeme sarkából látta, hogy a pultba kell kapaszkodjon, nehogy lecsússzon a székről.

Naruto végre megkapta a várva várt ramenjét, és mohón vetette rá, magát. Az első tányérral pillanatok alatt végzett, s Konohamaru vigyorogva tolta elé a másikat.

- Ez is a tied. Én lépek, még a végén rám találnak, és szorulok pár dolog miatt. Majd a kendőért beugrom.

- Ok köszi. – Konohamaru fizetet és elment, Az exszőke pedig éhesen nekilátott a második tányérnak.

- Egek Naruto! – Nyöszörgött még mindig Kiba a sok röhögéstől. – Neked kiszívták a nyakad. – Állapította meg részegen. A fiú próbálta a megjegyzést nem meghallani, s alig észrevehetően összébb húzta magát, hogy kevésbé látszódjon a nyakán lévő folt. Szeme sarkából látta, hogy Neji is előre dől, és őt nézi. Sosem szerette, ha ez a fickó nézte, mert mintha belelátott volna az elméjébe is, olyan kutató szemmel bámulta mindig.

- Tényleg. – Jegyezte meg szűkszavúan a Hyuuga is, majd a kutyáshoz fordult. – Erről jut eszembe. Hinata végre elfogadta, hogy járjatok? – A bozontos hajú Kiba nemet intett.

- Még mindig nem veszi észre, hogy udvarolok neki, csak pironkodik állandóan.

- Miért nem mondod meg neki, hogy tetszik és kész? – Mondta halk, alkoholittas hangon, de Naruto így is minden szavát kitűnően értette

- Öhm… Szerintem más tetszik neki.

- De ha nem te voltál, akkor ki?

- Mi? – Kapta föl a fejét a fiatal Inuzuka. Neji egy kicsit tétovázott, ivott még egy pohár szakét, hogy megeredjen a nyelve.

- A mai edzésen… elszakadt Hinata ruhája, és akkor megláttam. – Kiba izgalmában még egy pohárral lehúzott, és nagyot sóhajtott.

- Mit?

- A nyaka tövében egy folt… mint az. – Bökött az asztal vége felé. A két fiú, Ichiraku – aki véletlenül sem hallgatózott - egyszerre nézett a bizonyos foltra. – Ahogy rá akartam kérdezni, kapta magát és elszaladt.

 Naruto visszaprüszkölte a levesét és fulladozni kezdett. Szúrós tekintetek tapadtak rá, és végig bámulták a jelenetet segítségnyújtás nélkül. Végül kifulladva kelt föl a földről, de a szemek még mindig őt pásztázták.

- Mi vaan, dattebayo? – Törölgette az ingujjával a szájáról a levest.

- Naruto, te és Hinata véletlenül nem…?

- Miii? Ma egész nap, küldetésen voltam, és tegnap is reggeltől estig edzettem.

- Aham… - Hitetlen pillantások kíséretében – Akkor, hogy került a…? -  Naruto gyorsan fölpattant és mielőtt Kiba befejezhette volna a kérdését, már el is szaladt, egy gyors viszlát kíséretében.

Maga sem tudta hova megy, csak menekült a kínos beszélgetés előtt. Nem akart hazudni, de elárulni sem akarta, hogy milyen körülmények között szerezte a nyakán lévő foltocskát.

Hirtelen lemerevedett és elnyúlt az arca.

*Hinata? Az kizárt. Ha valakiről, hát róla ne tudnám elkép… Várjunk csak. A Bicóchuu keresésekor Hinata is a küldetés tagja volt… és mostanában ő sem kapott feladatot… Hinata?

Szemöldökét ráncolva, mereven a földet bámulta. Ő nem az a fajta. Mindig fülig vörösödik, akárhányszor találkozunk. Ő nem lenne képes arra, hogy… - A gondolattól elszégyellte magát. Az alkat stimmel, a keblek, és a haj szintén… *Ó istenem.

Térdei megremegtek és a földre rogyott. Arcát a kezeibe temette, és hitetlenkedve próbálta magát meggyőzni arról, hogy Hinata semmiképp nem lehet az, aki a tónál vele volt.

Az nem lehet. Összeszedte magát és fölkelt.

Lábai megindultak és automatikusan rótta az éjjeli utcákat. Nem tudta merre megy, de a falu kapujában tért magához.

- Áh üdv.

- Yo! – Intett neki a két őr a strázsapult mellől. Naruto elgondolkozva állt meg előttük, és csak nézte őket percekig. Ők visszabámultak rá, majd kérdően összenéztek.

- Naruto, újabban furcsán viselkedsz. - kezdte egyikük, ezzel magához térítve az elgondolkozott fiút.

- Öm, kérdezhetek valamit? – Tudomást sem véve az előbb elhangzott mondatról.

- Persze.

- Tegnap éjjel, érkezett előttem még más is a faluba?

- Hát nem tudom kiadhatunk-e, ilyen információt, – Nézett a kollégájára az egyik, aki válaszként jól láthatóan másfelé kezdett figyelni.

- Fontos lenne. – tette hozzá Naruto könyörgő szemekkel.

- Lássuk csak. – A férfi elgondolkozva tette az álla alá a kezét. –Tegnap az esti órákban több csapat is visszatért bevetésekről. Shikamaru csapata, egy Homoki küldöttség, és két felderítő osztag a szél és a víz országából. Mostanában zavargásokat jelentettek onnan.

- Engem egyetlen személy érdekelne. Egy lány, kb. 165 magas, hosszú hajjal. És ha minden igaz sietett nagyon.

- Hmm, nem rémlik ilyen. – Csóválta meg a fejét az egyes számú őr. Naruto csalódottan, és megkönnyebbülten sétált el mellettük. *Ezek szerint mégsem a faluba sietett akkor.

- Azért köszi. Bár nem reménykedett benne, gondolta kimegy és leül a parton, hátha mégis odamegy az ismeretlen lány, és akkor végre meg tudja ki ő.

- Várj csak! – Kiáltott utána a kettesszámú őr. – Én láttam még valakit, míg ez a fafej tömte a fejét. – Mutatott az előbb válaszolgató társára. Naruto reménykedve lépett vissza melléjük.

- Kicsodát?

- Üm, hát a Hyuuga lány szokott ilyenkor későn visszajönni. Van, hogy reggel megy, van amikor este, de mindig csak későn jön vissza. Tegnap éjjel kicsivel előtted ért vissza. – Mondta elgondolkozva. – Am… történt valami, mert nagyon zaklatottan húzott el mellettünk.

- Nem tudom. – Füllentette Naruto, s igyekezett nem meglepett arcot vágni. Nem mintha meglepődött volna, hogy megint a Hyuuga név kerül elő. – Melyik Hyuuga volt?

- Hanabit nem engedik ki ilyen későn. – Nevetett a kettes őr, és mellékesen hozzáfűzte. - Hinatáról beszéltem.

- Ok. – Naruto visszafordult. Már nem látta értelmét kimenni a vízhez. Már majdnem minden szál Hinatához vezetett, mégsem bírta róla elképzelni, hogy szenvedély lappangjon benne.

- Naruto! – Kiáltott utána az egyes számú őr. – Tényleg .. ?

- Igen, ki van szívva a nyakam! – Üvöltötte magából kikelve. Unta, hogy mindenki ezzel cseszteti. – Egyéb kérdés? – A strázsa vigyorogva nemet intett és visszafordult a társához.

Agyában a szégyenérzet, az emlékek és a vegyes érzelmek kavalkádja háborúzott, mindenki mindenki ellenes harcban.

Hatalmas sóhajjal vette az irányt hazafelé. Nagyot ásított, s megvakargatta a kendőjét. Idegesítette, de a hajszíne még jobban bosszantotta. Semmi kedve nem volt égetni magát ilyen rózsaszín hajjal az utcán, akkor sem ha éjszaka van.

Bosszúsan nyögött egyet, ahogy végiggondolta a mai napját.

- Tudtam, hogy nem kellett volna elvállalni a kis genin osztályt. – Álmosan végigdörzsölte az arcát. - A kölykök sokkal fárasztóbbak, mint bármilyen küldetés. – Újabb ásítás és belépett a lakása lépcsőházába. Végig lépdelt a folyosón, és ahogy beért a szobájába, az első dolga volt hogy levágja magát az ágyára, és azonnal álomba zuhanjon.

 

Az éjjel sokat forgolódott. Nem hagyta nyugodni a tudat, hogy hogyan fog elmenni Hinata mellett az utcán, míg ki nem derül az igazság.

Mi van, ha sosem derül ki? Ez a lehetőség meglehetősen piszkálta, így elhatározta, hogy ha törik, ha szakad meg kell kérdeznie magától a lánytól.

Egyéb dolog nem jutott az eszébe, mert gondolatai közben nagy alvással töltött szünetek voltak.
A konohai falucska kora reggel volt a legszebb. Harmatcseppek csillámlottak a fűszálakon, és kellemes víz illata volt a levegőnek. A nap első sugarai mosolyt csaltak minden korán kelő arcára. Akkor is, ha dolgozni indultak, s akkor is, ha hazafelé tartottak munkából.

Naruto arcára sütött a korai nap. Tátott szájjal hortyogott bele a reggelbe, s egy vad dörömbölés szakította ki őt az álmok világából.

- Főnök! Főnök, ébredj! – A fiú ezerszeresen is a pokolba kívánta Konohamarut az együtt érző időzítésért. Álmosan kikecmergett az ágyból, nyújtózott párat, és lassan imbolyogva megindult az ajtó felé.

- Mit aaaaaaaahkarsz? – Nyitotta ki az ajtót, megtoldva egy ásítással a kérdését.

- Csak gondoltam minél előbb tudatom veled a jó hírt.

- Mit?

- A főzeted már majdnem elkészült. – Rikkantotta boldogan, majd lehervadt a mosoly az arcáról. - De csak este tudom elhozni, mert Sakura-chan főzi, és neki el kell mennie gyógynövényekért.

- Elmegyek akár én is, csak minél előbb legyek a régi.

- Főnök! Szörnyen nézel ki! – Az őszinte vallomás hallatán Konohamaru fejbúbján egy ökölnyomnyi púp nőtt.

- Ezt mind neked köszönhetem.! Ha neked nem támad az a jó ötleted, hogy megvicceld a helyettesítő tanárodat, most nem tartunk itt dattebayo! – Konohamaru nyögdécselve tapogatta a feje tetejét.

- Honnan tudhattam volna, hogy a vénség téged fog küldeni? Azt hittem az én senseijem ugrik be, mint mindig, amikor Iruka senseit leteríti a nátha.

- Akkor most mi legyen? A főzet elkészül, de csak akkor tudod elhozni, ha már vége az esti ninjutsu korrepetálásoknak? – A fiatal fiú bólintott.

- Nekem már a most is késő lenne. – Sóhajtotta Naruto és beletúrt a rózsaszín hajába. Úgy nézek ki, mint Sakura-chan.

- Sakura-chan jól néz ki. – Tette hozzá nyálcsorgatva Konohamaru. A beszólás miatt megkapta a púp párját is a fejére.

- De én nem vagyok lány! Hogy mondhatsz ilyet, amikor minden perc rémálom ebben a hajszínben.

- Öh. Nekem mennem kell, a tanítás lassan elkezdődik. Megpróbálok minél gyorsabban ideérni. Vagy tudod mit?

- Hm?

- Odaadom valakinek, aki hamarabb ideér vele, mint én. Keresek valakit, aki elhozza neked.^_^

- Remek. – Sóhajtott a rózsaszín hajú Naruto, miközben kiengedte Konohamarut az ajtón, és bezárta mögötte azt. – És addig mit csináljak? – Tétován nézett körbe a szobában. Tudta, hogy megőrül, ha egész nap arra fog várni, hogy este legyen. Fogta magát és visszafeküdt aludni, ahhoz legalább volt kedve.

 

 

Konohamaru idegesen topogott az asztalon és az órát nézte a tanterem falán. A főzetnek mostanában kell elkészülnie, és még nem talált senkit, aki elvihetné Narutonak.

- Iruka sensei! – Lendítette a magasba a kezét. – Nem érzem jól magam, lemennék a gyengélkedőre.

- Menj! - Hangzott a válasz. A fiú szinte abban a pillanatban már nem is volt a tanteremben. Átvágott a folyosón és eszeveszetten rohant a kórházba, a mediclabor felé, ahol a gyógyszereket keverték ki. A pultnál lévő Medininja már megismerte és azonnal a kezébe adott egy kis ezüstszínű termoszt, amiben a frissen készült gyógyszer volt. 

- Köszönöm! – Azzal sarkon fordult és már rohant is tovább, de erőteljesen beleszaladt valakibe, és vele együtt a földre is esett.

- Auh! – A fiú fölnézett és azonnal felderült a tekintete. – Naháát! Hála a Hokagénak, hogy beléd botlottam! - 

- He? – Hinata meglepetten nézett a fiúra, és értetlenül pillantott a kezére, amit az orra alá dugott egy ezüstszínű termosszal együtt.

- Ezt Narutonak meg kell kapnia, még éjfél előtt. De nekem vissza kell rohannom az iskolába.

- Na… Naruto-kun beteg? – Hebegte Hinata elkerekedett szemekkel?

- Olyasmi. Nagyon ki lesz borulva, ha ezt nem kapja meg. – Tette hozzá, s a lány kezébe nyomta a termoszt.

- De.. De én nem mehetek! – Nézett az elszaladó fiú után – Én nem kerülhetek a szeme elé. – Motyogta maga elé gondterhelten. Rémülten próbálta megzabolázni a gondolatait. – Ha Naruto-kun beteg akkor félre kell tennem az érzéseimet, és elviszem neki ezt. – Motyogta, miközben a zsebébe süllyesztette a kis flakont.

Odalépett a pulthoz, és rámosolygott a recepciósra.

- Neji ért jöttem. – A recepciós a váróban egy székre mutatott. – Köszönöm.

 

 

Pár perccel később Hinata elindult hazafelé Nejivel.

- Soha többet nem iszom. – Fogta a fejét a fiú, s gyenge léptekkel követte a zsákját cipelő Hinatát hazafelé. – Egy csomó cuccot itattak velem, és a szemetek tök élvezték, hogy a rókázás kerülget mindegyiktől. – Hinata unottan az égre pillantott, nem érdekelte Neji szar napja a kórházi gyomormosás miatt. Nem tudott együttérzés mutatni az irányába, tudván, hogy minden nap leszokik a szakéról, aztán mégis kora hajnalig Ichiraku ramen standjánál vedel, és hazatérve végigrókázza a folyosót.

- Soha többet nem iszom. – Ismételte az unokatestvére, amikor beléptek a család rezidenciájára. Hinata bekísérte nejit a szobájába, lerakta a táskáját az ágya mellé, és magára hagyta őt.

Gondterhelten ment a saját szobájába, hogy lezuhanyozzon, és átöltözzön.

Kabátját levéve a kezébe akadt a kis termosz, s eszébe jutott, hogy Narutohoz kell mennie.

Gyorsan elintézte, a zuhanyt, és magához vette a termoszkát. 

 

 

Naruto, jobb dolga nem lévén délutánig aludt, s a gyomra éktelen korgására tért észhez.

- RAMEN! Gyorsan! – Végigkutatta a szekrényeit, de már egy darabot sem talált sehol.

- Ichiraku! – Kiáltotta, s villámgyorsan összekapta magát, lezuhanyzott, magára kapott egy fekete pólót és egy nadrágot, és már száguldott is a Ramenjéért.

Ichirakunál beviharzott és már kiáltott is a leveséért.

- Nocsak, Naruto. – Hallotta a baljáról a negédes szólítást.

- Neji – Bólintott oda neki Naruto köszönésképpen, s minden pillanatot óráknak érzett a ramenje nélkül.

- Igyál egyet. – Lökött oda egy szakéval töltött poharat Narutonak, aki a pohárra pillantott és visszafordult a konyhaajtót kémlelve, mikor kapja végre az ételét.   

- Mi az? Méltóságodon aluli, hogy megigyál egy pohárral velem? – Kérdezte Neji elcsukló hangon, s még közelebb tolta a poharat, egyenesen Naruto orra alá.

- Én nem iszom ilyet. – Mordult oda éhesen a Hyuugának.

- Persze. El is felejtettem, hogy nyuszi vagy ehhez. Bezzeg Sasuke régen megivott velem pár pohárral. – Motyogta az orra alatt, de jól hallhatóan. Naruto a Sasuke szövegre még mindig érzékenyen reagált, és egyetlen hörpintéssel ledobta a torkán a poharába öntött italt.

A poharat lecsapta Neji elé az asztalra, aki elérvén amit akart szélesen elvigyorodott. Naruto lenyelte az italt, és egy pillanattal később már érezte hogy az végig marja a torkát és a nyelőcsövét, végül az üres gyomrába megérkezve iszonyatos hőt termel benne.

- Csíp? – A kérdezett bólintott. – Gyorsan igyál vizet. – Nyújtott felé egy szakéspoharat teliöntve átlátszó folyadékkal. Naruto kikapta a kezéből és ledöntötte a pohár tartalmát, majd fuldokolva, de lenyelte.

- Eehh. Ez nem víz volt!

- Miért azt mondtam?

- Azt!

- Csak azt mondtam, igyál vizet, azt nem, hogy az van a pohárban. – Kuncogott magában Neji. Naruto körül megfordult a világ és hányingere lett. Ekkor megérkezett az étele, amihez már nem volt nagy kedve nekiugrani, így komótosan elszürcsölgette a tésztát.

Az alkohol szépen eldolgozódott az üres gyomrában, és mire evett rá egy keveset, már fel is szívódott a vérébe.

Szédelegve állt föl az üres tányérok mellől, és fizetés után távozott.

Otthagyta a magában nevetgélő Nejit.

 

- Kezd esteledni. – Pillantott föl a narancsszínű égboltra Naruto, s próbálta megszaporázni lépteit. Konohamaru mindjárt jön a főzettel, és akkor végre leveheti ezt az átkozott kendőt a fejéről. Nagyot szusszantott, és tovább folytatta az útját.

Hazaérve a folyosóra tekintve igencsak meglepődött, amikor nem Konohamarut találta az ajtaja előtt.

- Hi…hikk… nata-chan? – Állt meg a földön guggoló lány előtt. A lány ijedten ugrott föl és majdnem lefejelte a kérdően fölé hajoló Narutot.

- Naruto-kun? – Hebegte, és feltűnően kerülte a másikkal a szemkontaktust.

- Mit keresel itt Hinata-chan? – Nyelt le egy másik csuklást Naruto. A lány remegő kézzel előkotorta a zsebéből a főzettel töltött termoszkát és a fiú felé nyújtotta.

- Konohamaru-kun azt mondta, erre szükséged van, és éjfélig feltétlenül meg kell innod!

- Oh. Gyere be. – Kinyitotta a lány előtt az ajtót, betessékelte, s ő is belépett utána. Odabent Hinata szorongva tett pár lépést és megállt, Naruto pedig bezárta az ajtót, kattintott egyet a záron, és az ajtónak dőlve elkezdett csúszni lefelé. Hinata odaugrott és megpróbálta elkapni a lassan ájuldozó fiút, amikor megcsapta az orrát egy ismerős illat.

- Na… Naruto-kun, te ittál? – Naruto fölemelte a szája elé az ujját.

- Psssszt! Ne olyan hangosan.

- Te ittál? – kérdezte újra.

- Csak egy kicsikét. – Mutatta az ujjával a szakéspohár méretét. – Tényleg csak egy kicsit. – Hinata odalépett hozzá, és a karja alá nyúlva segített neki fölállni. Egyik kezével átkarolta a derekát, és a karja alá bújva, arrébb próbálta vonszolni abba az irányba ahol a fürdőszobát sejtette.

- Az ott a fürdő? – Kérdezte, s bólintás volt a válasz. Lassan bearaszolt vele a fürdőbe és lerakta a zuhany alatt a földre. Kíméletlenül megnyitotta a hidegvizet a fiúra, s arrébb ugrott.

A válasz nem férfias sikítás és kapálózás volt. Naruto magához térve a csap után hadonászva telibepofozta a zuhanyrózsát, és az íves röptében az egész fürdőszobát körbe öntözte vízzel.

Néhány bónuszkört is repül, miközben Naruto vadul próbálta elkapni, és végre sikerült elzárni a vizet.

A fiú bosszúsan szedte le magáról a pólóját, a fejkendőjét és visszadobta a zuhany alá. Hinata szintén vizesen söpörte ki az arcából a vizet, fölnézett, és felsikoltott.

- Naruto-kun! Rózsaszínű a hajad! – Állapította meg miközben a fiú fölcuppant a zuhanytálcából.

- Egen. – Hagyta jóvá, és föl sem fogva, hogy mit tesz ledobálta magáról a cipőit és a többi jéghideg vízzel átitatott ruhadarabját.

Hinata alig hallható sikkantással az arca elé kapta a kezeit, és hátat fordított, hogy kiaraszoljon az ajtón.

Naruto derékon törölközővel lépett ki a szobába, s láthatóan a hideg víztől kissé magához tért. Tétován a fülig vörösödött lányra pillantott.

- Megkaphatom a gyógyszerem?

- H…hai. – Hinata közben fölvette a földre pottyant termoszt, és ez idáig a kezei között szorongatta. Fejét leszegve nyújtotta át, s föl se mert nézni.

- Hű de rossz íze van. Brrr – Naruto megrázkódott az ízétől, s visszalépett a fürdőbe, hogy ellenőrizze a hatását.  – Na végre. – Sóhajtott fel megkönnyebbülten, napok óta először, s újra kilépett immáron eredeti szőkén. – Köszönöm Hinata-chan. – Mosolygott a lányra, s odanyújtott neki egy törölközőt. – Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. – Mondta Naruto zavartan, s elővett a szekrényéből néhány ruhát. – Ezt fölveheted. – Tette le neki az ágyra, miközben magára húzott egy fehér trikót..

- Köszönöm. – Motyogta, még mindig kitartón kerülve a pillantást, s az ajtó felé lépett. – Inkább otthon öltöznék át, ha már jobban érzed magad, ne zavarnálak tovább.. – Naruto meglepetten nézte, ahogy az ajtóhoz sétál.

Hinata a kilincsre nyúlt, de nem nyílt.

- Nem zavarsz. – Hallotta Naruto halk hangját közvetlen a háta mögül.

- Naruto-kun… nem szeretnék mindent összevizezni nálad. – Hebegte Hinata.

- Hinata-chan. – Vette komolyra a szót a fiú, s magával szembefordította a lányt, és kétoldalt a falra tenyerelt elzárva előle a menekülés útvonalát.

- Tudnom kell, Hinata-chan.

- Mit? – Lehelte, zavartan a földet bámulva. Naruto a lány álla alá nyúlt és fölemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

- Tudnom kell. – Ismételte, s határozottan a lány szemeibe nézett. Közelebb hajolt hozzá s szájával óvatosan fölitatott egy vízcseppet a lány ajkáról, ami a hajáról csöppent oda.

Hinata a falhoz lapult, s érezte, hogy térdeiből ki fog menni minden erő. Ennek ellenére reszketve próbálta tartani magát, csak épp közben az ajkait résnyire nyitva maradtak.

Naruto ezt kihasználva a nyelvével behatolt az ajkak közé, és finoman csókolni kezdte a védtelen lányt.

Az ajkak nem álltak ellent, ismerős ízt érzett, és a bebarangolt részeken is már járt. Csókja egyre vadabbá és követelőzőbbé vált, harapdálássá változott, s mikor már nem bírt betelni, átvándorolt a lány nyakára, és ott csókolta és harapdálta a finom bőrt.

- Na.. Naruto-kun…. – Sóhajtott fel tétován Hinata. Naruto hallani sem akart ellenkezésről, visszatapadt a szájára, ahol most már válaszra lelt a csókja. Kezeit elvette a falról, és a lány arcára helyezte őket, szinte bele temette az arcáról átsimított a tarkójára, onnan az oldalára, és a mellét simogatva állapodott meg.

Csókjuk egyre hevesebb lett, egyre több levegőért kapkodtak közben, s egyre több halk nyögés szaladt ki a szájukon.

Naruto keze elindult a lány nyaka felé, és a cipzár után matatott. Megtalálta, sikeresen lehúzta, és benyúlt a kabát alá. Kezei a necces anyagon át hűs bőrt tapintottak. A lány is jócskán elázott a hidegvíztől, s bőre libabőrös lett a forró simogatás után. A fiú széthúzta a kabátot, és a vállain lassan elkezdte lecsúsztatni. Egy pillanattal később az átázott kabát a földre hullott. A kabát takarása nélkül előtűnt a lány nyakszirtjén az a bizonyos kék folt.

Naruto átsiklott a lány szájáról a nyakára, s mosolyogva pillantott a kis foltra, amit ő okozott pár napja.

- Megvagy. – Suttogta a fülébe, miközben kezei bearaszoltak a neccpóló alá, s elkezdték fölfelé húzni az anyagot. Hinata ellenkezés nélkül fölemelte a kezeit, s és a földre ejtette az újabb vizes ruhadarabot. Lehunyt szemmel átkarolta Naruto nyakát, s visszahúzta egy újabb hosszú és őrjítő csókra, amit ő akart irányítani. Most rajta volt a sor, hogy megismerje a fiú arcát és testét. Kezeivel beletúrt az imádott szőke tincsekbe, szájával áthaladt a nyakán, ám minden alkalommal a trikószegélyébe ütközött. *A fenébe a trikóval! – Gondolta és elkezdte az alját fölfelé húzni. Naruto segített neki, s így hamarabb megszabadultak tőle, és a földön heverő kupac újabb darabbal bővült. A fiú kezeivel végigsimított a lány két oldalán, a hátán összefonódott, és magához ölelte. Mellkasán még nem érzett semmit. Fölpillantott és meglátta az akadályát. Kezei a lány hátán babráltak, és babráltak. Hinata ezalatt, újra a fiú nyakát ízlelgette, s a küszködését észrevéve, fél kézzel hátranyúlt és szétpattintotta a melltartóját.

Naruto elismerően bólintott, amikor a lány az ajkába harapva fölpillantott rá.

A melltartó is a földre hullott, s a fiú beletemette magát a keblekbe. Tenyerébe vette, csókolgatta, ízlelgette, szívogatta mindkettőt, míg a lány mélyeket sóhajtott. Mikor kezdett betelni velük, a nyelvével lentebb és lentebb haladt, a hasa, a csípője barangolásával, de a lány jelzően a vállára helyezte a kezeit.

Naruto értette, és fölegyenesedett. Újabb hosszú és vérforraló csókkal olvadtak össze. Újra érezte a melleket a mellkasán, a karmolászó kezeket a hátán, és a derekán. Kék szemei elhomályosultak a vágytól, és egy mozdulattal az ölébe kapta a lányt és az ágyához vitte. Hinata szeméből is azt a türelmetlen vágyat olvasta ki, mint amit ő is érzett. Ledöntötte az ágyra, és nekilátott mindent leszedni róla. A lány szemérmesen összehúzta magát egyetlen bugyi maradt rajta.

Naruto nézte a kis fehér csipkés darabot, majd hirtelen ötlettől vezérelve a fogai közé kapta az anyag szegélyét. Jobbról is egy kicsit, balról is egy kicsit húzott rajta, míg előtűnt alóla az a kis darab testrész, aminek a gondolatára is elpirult. Kezeivel segítette a kis bugyi további útját, és szabadon engedte. Hinata lángoló arcát a kezeivel próbálta takarni, de a szerelme fölé hajolt és a kezeit a saját mellkasára helyezte.

Úgy vélte ott jobb helyen vannak. A kezek lassan bátortalanul elindultak, és körbe simogatták a fiú vállait, mellkasát, karjait, derekát, a hasát és a hátán visszacsusszantak, hogy újra elindulhassanak ezen az útvonalon.

Naruto közelebb hajolt, és újfent nyakcirógatásba kezdett. Falánk ajkai lentebb siklottak, melleket ingereltek, még lentebb haladtak a lány csípőcsontjai közötti dombon elidőzött, s kínzó lassúsággal lentebb és lentebb csusszant.

- Naruto-kun. – Nyögött fel hangosan a lány, amikor érezte, hogy a combjai kettéválnak, és a nyelv teljesen eltűnik közöttük. A lány az ajkába harapott, és a takaróba markolt a gyönyörtől, és roppant tetszett neki az érzés.

Percekig csak sóhajtozott, és nyögdécselt, míg az érzés abba nem maradt. Akkor ködös tekintettel fölpillantott, és látta, ahogy Naruto leveszi a derekáról a törölközőt.

Pironkodva hunyta le a szemét, amikor megpillantotta, mennyire kívánja őt a fiú.

Naruto Hinata fölé hajolt, és újra csókot követelt tőle. Közben csípőjét türelmetlenül a lányéhoz érintette, hogy érezze a vágyát.

Meztelen testük összesimult, s Naruto ezt a pillanatot választotta, hogy a lány combjai közé forduljon és apró előre-hátra mozdulatokkal behatoljon az érintetlen területre.   

Mindketten hangosan felnyögtek, a lány teste kicsit megfeszült, lehunyt szemmel összeráncolta a homlokát, majd kisimult s arcán átadta helyét az élvezetnek.

Naruto ahogy megérezte a lány lábait a csípőjére fonódni, felbátorodott, és mélyebben mert mozogni. Hangos sóhajok hagyták el ajkukat, ahogy egy ritmusra mozdultak.

A ritmus és a szívverésük egyaránt gyorsulni kezdtek, s a lány kezei hol az alatta lévő takarót, hol a fölötte lévő Naruto hátát simogatták és markolták.

- Naruto-kuun. – Nyögte Hinata vékony hangon, levegő után kapkodva.

Aztán egy észveszejtő ponton egyszerre vonaglottak meg a beteljesüléstől, akkor ismét mindkét test összefeszült, majd egymáshoz simult.

 

Szívverésük a fülükben tovább dobogott, és minden egyes testrészükben érezték, mintha a vérük is erre a ritmusra táncolt volna tovább az ereikben. Hinata érezte, ahogy Naruto a melleire hajtja elnehezült fejét, s érezte, ahogy óvatosan kihúzza belőle a szerszámát, és immár teljesen mellé fekszik. Megemelte a fejét, és odafordult a pihegő szerelméhez, hogy a mellkasán nyugtathassa a fejét. Naruto átkarolta, s ő az ujjával apró köröket rajzolt a mellkasára.

Pár perc szuszogás után, Naruto rekedten szólalt meg.

- Hinata-chan. – A lány fölnézett az immár tiszta tekintetbe. – Boldoggá tettél. – Hinata elmélázva révült bele a mosolygóan csillogó égszín szemekbe. A szemekbe, amiket annyiszor csodált távolról, s amik miatt annyiszor szakadt meg a szíve, ha a magánytól csillogva látta. Magánynak azonban most nyoma sem volt.

Csak boldogságot, örömöt, és nevetést sugárzott felé a fiú tekintete.

- Szeretlek Naruto-kun. – Simított ki egy kósza szőke tincset a kedvese homlokából. – Örülök, hogy boldoggá tettelek. Szeretném, ha mindig ilyen maradnál, amilyen most vagy. – Naruto csengően felnevetett.

- Meztelen?

 

 

A mappában található képek előnézete Vázlatszerűség

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Infected Tooth Still Hurts With Amoxicillin EllWeneuh

(EllMype, 2019.08.24 15:12)

Amoxicillin Tempature Rise Best Non Prescription Viagra <a href=http://cialisab.com>cheap cialis online</a> Propecia Samples Canadian Pharmacies No Pres Valacyclovir Sale

Acquistare Levitra Da Scaricare Kelvobe

(Kelvobe, 2018.12.27 02:01)

Acheter Belgique Deltasone Over The Counter Blog Sur Clomid <a href=http://nefoc.com>propecia engorda receta medica</a> Peut Can Propecia Regrow Hairline Farmacia Online Uk Methotrexate And Amoxil Interaction <a href=http://cial40mg.com>cialis without a doctor's prescription</a> Cephalexin 500 Mg Capsuls 500 Mg Amoxicillin Side Effects Canadian Px Viagra Decouverte <a href=http://ciali40mg.com>cheap cialis online</a> Amoxicilina Real Store